El
akartam engedni ezeket a gondolatokat. Aztán a neten még mindig a Szilveszteri petárdás
és tűzijátékok négylábú áldozatain csámcsogó és vitázó posztolások miatt úgy
döntöttem mégiscsak leírom. Sokat töprengtem azon is milyen címet adjak az neki.
Mert tévedés ne essék, ezek a gondolatok nem a kutyatartók kontra tűzijátékozók
igazát kívánja taglalni. NEM! A szilveszteri szokásos vita csupán ismételten
rámutatott, hogy a tolerancia, az értelem, a higgadt megbeszélés, vélemény és
érdekegyeztetés kihalóban!
Úgy
kezdődött, hogy Szilveszteri készülődésem közepette született a gondolat, hogy
én is megosztom a véleményemet a neten. Délután 17 órától ment a durrogtatás,
kb. 15 perces szünetekkel, miközben a világhálón már lassan mást sem lehetett
olvasni napok óta csak a szitkok dobálását pro-kontra a kutyatartók és a tűzijátékozók
között.
Nekem
is vannak állataim, és szerencsére annyira - mint ahogy sok helyen olvasom -, nem
viseli meg őket a tűzijáték hangja.
Szóval
szembesülve a sok-sok ellenségeskedéssel, gondoltam leírom csupán a
véleményemet. Egy vélemény, semmi több!
Idézem:
Röviden jellemezve:
Nincs
benne melegebb égtájra küldés… felmenő rokonok emlegetése… a legcsúnyább
kifejezés a „kib…ott”, és az sem más személyre van jelzőként illesztve…
A
poszt csupán egy követhető alternatívát dob fel, ami közelíthetné a felek
érdekeit!
Nem a
tűzijáték és a szilveszteri hangulat ellen van, meg annak teljeskörű betiltása,
csak megemlíti, hogy talán mindenki jól járna, ha nem non-stop menne a
durrogtatás 7-9 órán keresztül.
Erre
kesztyűt húz mindkét fél és egymásnak esik!
Igazából
ettől szorult el a torkom, és döbbentett le.
Értették
egyáltalán a szöveg mondanivalóját???
Nem
hiszem!
Idézek
pár hozzászólást:
„Én
sem értem, de ez a nap erről szól! Tolerancia? Ki lehet bírni”
Kissé
lesokkolt a vélemény.
1 –
Ez a nap nem erről szól! Nem, ez a nap, nem a tűzijáték világnapja!
2- „Tolerancia?”
Na ezt nem is értem!!! Ez most azt jelentené, hogy megkérdőjelezi, hogy minek?
Nyilván,
mert azt írja: „Ki lehet bírni”
Más:
„De
nem unjátok még ezt a hisztit? Évente egyszer nem lehet kibírni?”
Volt
aki azért írt oda, mert elmondta, hogy a kisgyerek alszik éjfélkor, ők így 21-kor
tűzijátékoztak… Volt aki bizonygatta be sem hallani a lakásba és az ő gyereke
is tud tőle aludni… Volt aki nem értette, hogy nem lehet vigyázni a kutyákra,
és azt taglalta, hogy ő bizony beengedte a kutyáit, ő vigyáz rájuk mert nem
megy sehová… stb….
Összefoglalva:
Itt nem csupán a kutyákról van szó!!!!!!!
Nem is
a tűzijáték betiltásáról!
(Ahol
ezt mindenképpen szükségesnek tartják természetvédelmi okokból, mint pl. Tatán,
ott úgyis megteszik.)
Amitől
besokalltam, az a sok rosszindulatú „köpködés” és nem is ismerve a másikat,
annak szidása és kioktatása. Megdöbbentő!!!!!!!
Hiszen
mindenkinek van egy miértje!
Pl.
Ott vannak Ők, akiknek akkor már alszik a kisgyerek, de szeretnék, ha együtt néznék
meg a tűzijátékot…
Őket
is ki lehetne oktatni, hogy más gyerek ilyenkor fel van éjfélig stb…. de mire jó az ilyen hozzáállás??? NEM! Őket
is meg lehet érteni! Őket is, és azokat is, akik olyan betegségben szenvednek, akiknek
egy 7-8 órás „ünneplés” nem szórakozás, hanem kín!
Nem
csak kutyák vannak!!! Vannak cicák is, és ők sem tolerálnak bizonyos
frekvenciákat. Évekkel ezelőtt egy macskánk elpusztult szilveszterkor. Az idén
beengedtük, és remegett az asztal alatt. S bármennyire is figyeltünk rá, a
lányom folyton ölbe vette, simogatta, nyugtatta, egy óvatlan pillanatban rémülten
menekült ki ahogy kinyílt az ajtó és elrohant. Itt jegyzem meg: szóval így
szöknek meg a rémült állatok, akik igenis hallják a lakásban is ezeket a
frekvenciákat. Mi lehet hogy nem, de ők sokkal érzékenyebbek rá!
Nem mindenkinek
van rá anyagi kerete, hogy kennelt csináljon a kutyájának és mindenki maga
tudja, hogy módjában áll-e befogadni arra a pár órára a kutyáját, vagy nem.
Senki nem tudhatja a másik helyzetét, hogy ha nem akkor miért nem…
Szóval mindenkit meg lehet érteni, és mindenkinek meg van a maga igaza!
De ilyet mondani, hogy: Ki
lehet bírni!
Én hallottam hogyan ordít egy ilyenre érzékeny lány!
Sőt!
Lakott a közelben egy néni, aki megélte a háborút gyerekként! Egyszer elmondta
milyen rosszul van a tűzijátéktól, mert teljesen olyan a hangja, amikor lőttek
és bombáztak. És ezek a nénik soha nem is fogják elmondani mit éreznek egy-egy
tűzijáték alkalmával. Csak szép csendben bevonulnak a szobába (ahol igenis
hallani!!!) és minden ilyen alkalommal megküzdenek a szörnyű emlékeikkel. Agusztus
20… vagy falunapok… az csak 15-20 perc. No de December 31.-én ezek már nem
percek, hanem órák! Órák, akár egy bombázás!
Aki
azt mondja: Jah, az én gyerekem simán tud
aludni tőle…
Az
adjon hálát az Istennek - vagy annak akinek csak akar -, hogy nem kell olyat
végig szenvednie mint pl. egy autista gyermeknek és a szüleinek.
Abba
mondjuk belegondolt bárki is, hogy vannak olyan munkakörök ahol nincs ünnep!
Nincs leállás… és mondjuk pont éjszakára menne dolgozni valaki és ugye aludnia
kéne előtte…
Megkérdezte
valaki a mentősöket és tűzoltókat??? Milyen gondolatokkal megy ilyenkor
szolgálatba, akinek ekkorra esik a beosztása? Ilyenkor mennyivel több a baleset
és a tűz?! Milyen esetekhez hívják őket?! „Ez a nap erről szól!” ??? Annak, aki
ilyet mond, dolgoznia kéne ezen a napon egy ilyen munkakörben! Vajon, akkor is
ezt mondaná???
Tényleg
így kell lennie???
Szerintem
lehetne másképp… csak egy kis odafigyelés…
Nem
bántott meg senki semmilyen hozzászólásával. Attól még fáj a lelkem kicsit.
Azért, mert sajnos erre tart a világ…
Totális
önzés, közöny, érdektelenség, a másikra való mutogatás és ismeretlenül
vádaskodni. Mert valahol bizony még olyan hozzászólást is olvastam, hogy: Nem
létezik, hogy ennyi kutya elszökjön otthonról! Biztos sokan ilyenkor
szabadulnak meg a fölöslegessé vált ebtől!
Szóval
nem a szilveszteri Tűzijátékról és a kutyatartók harcáról szól ez az írás,
hanem, hogy szörnyű belegondolni hová tart ilyen felfogással az ember?!
Mert ezek sajnos más bejegyzések hozzászólásaiban is megfigyelhetőek!
Ez a poszt csupán egy példa!
Bizonyára
igaza van annak is aki azt fogja mondani: Teljesen fölösleges bármi, úgyis
mindenki azt csinál amit akar.
Igaz.
Mindenki
azt csinál amit akar.
De
belegondolt valaki is abba, mi történik, ha mindenki úgy csinálja azt amit
akar, hogy egy kicsit sem figyel a másikra? Szerintem nagyon kevesen.
Más
akkor sem tér észhez, ha már a saját bőrén tapasztalja azt a hozzáállást, amit
ő tanúsít mások iránt.
„Úgy bánj
másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak!”
Amit
elvársz másoktól, azt tedd meg te is! Elvárod, hogy megértse a te álláspontodat?
Akkor te is értsd meg az övét!
Nem
tudom hányan fogják olvasni ezt a Blog-bejegyzésemet… Csupán annyit szeretnék,
ha nem pattanna ki a félreértelmezéséből egymásra mutogató, köpködő
komment-csata.
Azt
javaslom: Csak szépen gondolkozzon el magában rajta mindenki.
