KIHALÓBAN A MEGÉRTÉS

El akartam engedni ezeket a gondolatokat. Aztán a neten még mindig a Szilveszteri petárdás és tűzijátékok négylábú áldozatain csámcsogó és vitázó posztolások miatt úgy döntöttem mégiscsak leírom. Sokat töprengtem azon is milyen címet adjak az neki. Mert tévedés ne essék, ezek a gondolatok nem a kutyatartók kontra tűzijátékozók igazát kívánja taglalni. NEM! A szilveszteri szokásos vita csupán ismételten rámutatott, hogy a tolerancia, az értelem, a higgadt megbeszélés, vélemény és érdekegyeztetés kihalóban!

Úgy kezdődött, hogy Szilveszteri készülődésem közepette született a gondolat, hogy én is megosztom a véleményemet a neten. Délután 17 órától ment a durrogtatás, kb. 15 perces szünetekkel, miközben a világhálón már lassan mást sem lehetett olvasni napok óta csak a szitkok dobálását pro-kontra a kutyatartók és a tűzijátékozók között.

Nekem is vannak állataim, és szerencsére annyira - mint ahogy sok helyen olvasom -, nem viseli meg őket a tűzijáték hangja.

Szóval szembesülve a sok-sok ellenségeskedéssel, gondoltam leírom csupán a véleményemet. Egy vélemény, semmi több!

Idézem:

Röviden jellemezve:

Nincs benne melegebb égtájra küldés… felmenő rokonok emlegetése… a legcsúnyább kifejezés a „kib…ott”, és az sem más személyre van jelzőként illesztve…

A poszt csupán egy követhető alternatívát dob fel, ami közelíthetné a felek érdekeit!

Nem a tűzijáték és a szilveszteri hangulat ellen van, meg annak teljeskörű betiltása, csak megemlíti, hogy talán mindenki jól járna, ha nem non-stop menne a durrogtatás 7-9 órán keresztül.

Erre kesztyűt húz mindkét fél és egymásnak esik!

Igazából ettől szorult el a torkom, és döbbentett le.

Értették egyáltalán a szöveg mondanivalóját???

Nem hiszem!

Idézek pár hozzászólást:

„Én sem értem, de ez a nap erről szól! Tolerancia? Ki lehet bírni”

Kissé lesokkolt a vélemény.

1 – Ez a nap nem erről szól! Nem, ez a nap, nem a tűzijáték világnapja!

2- „Tolerancia?” Na ezt nem is értem!!! Ez most azt jelentené, hogy megkérdőjelezi, hogy minek?

Nyilván, mert azt írja: „Ki lehet bírni”

Más:

„De nem unjátok még ezt a hisztit? Évente egyszer nem lehet kibírni?”

Volt aki azért írt oda, mert elmondta, hogy a kisgyerek alszik éjfélkor, ők így 21-kor tűzijátékoztak… Volt aki bizonygatta be sem hallani a lakásba és az ő gyereke is tud tőle aludni… Volt aki nem értette, hogy nem lehet vigyázni a kutyákra, és azt taglalta, hogy ő bizony beengedte a kutyáit, ő vigyáz rájuk mert nem megy sehová… stb….

Összefoglalva:

Itt nem csupán a kutyákról van szó!!!!!!!

Nem is a tűzijáték betiltásáról!

(Ahol ezt mindenképpen szükségesnek tartják természetvédelmi okokból, mint pl. Tatán, ott úgyis megteszik.)

Amitől besokalltam, az a sok rosszindulatú „köpködés” és nem is ismerve a másikat, annak szidása és kioktatása. Megdöbbentő!!!!!!!

Hiszen mindenkinek van egy miértje!

Pl. Ott vannak Ők, akiknek akkor már alszik a kisgyerek, de szeretnék, ha együtt néznék meg a tűzijátékot…

Őket is ki lehetne oktatni, hogy más gyerek ilyenkor fel van éjfélig stb….  de mire jó az ilyen hozzáállás??? NEM! Őket is meg lehet érteni! Őket is, és azokat is, akik olyan betegségben szenvednek, akiknek egy 7-8 órás „ünneplés” nem szórakozás, hanem kín!

Nem csak kutyák vannak!!! Vannak cicák is, és ők sem tolerálnak bizonyos frekvenciákat. Évekkel ezelőtt egy macskánk elpusztult szilveszterkor. Az idén beengedtük, és remegett az asztal alatt. S bármennyire is figyeltünk rá, a lányom folyton ölbe vette, simogatta, nyugtatta, egy óvatlan pillanatban rémülten menekült ki ahogy kinyílt az ajtó és elrohant. Itt jegyzem meg: szóval így szöknek meg a rémült állatok, akik igenis hallják a lakásban is ezeket a frekvenciákat. Mi lehet hogy nem, de ők sokkal érzékenyebbek rá!

Nem mindenkinek van rá anyagi kerete, hogy kennelt csináljon a kutyájának és mindenki maga tudja, hogy módjában áll-e befogadni arra a pár órára a kutyáját, vagy nem. Senki nem tudhatja a másik helyzetét, hogy ha nem akkor miért nem…

Szóval mindenkit meg lehet érteni, és mindenkinek meg van a maga igaza!

De ilyet mondani, hogy: Ki lehet bírni!

Én hallottam hogyan ordít egy ilyenre érzékeny lány!

Sőt! Lakott a közelben egy néni, aki megélte a háborút gyerekként! Egyszer elmondta milyen rosszul van a tűzijátéktól, mert teljesen olyan a hangja, amikor lőttek és bombáztak. És ezek a nénik soha nem is fogják elmondani mit éreznek egy-egy tűzijáték alkalmával. Csak szép csendben bevonulnak a szobába (ahol igenis hallani!!!) és minden ilyen alkalommal megküzdenek a szörnyű emlékeikkel. Agusztus 20… vagy falunapok… az csak 15-20 perc. No de December 31.-én ezek már nem percek, hanem órák! Órák, akár egy bombázás!

Aki azt mondja: Jah, az én gyerekem simán tud  aludni tőle…

Az adjon hálát az Istennek - vagy annak akinek csak akar -, hogy nem kell olyat végig szenvednie mint pl. egy autista gyermeknek és a szüleinek.

Abba mondjuk belegondolt bárki is, hogy vannak olyan munkakörök ahol nincs ünnep! Nincs leállás… és mondjuk pont éjszakára menne dolgozni valaki és ugye aludnia kéne előtte…

Megkérdezte valaki a mentősöket és tűzoltókat??? Milyen gondolatokkal megy ilyenkor szolgálatba, akinek ekkorra esik a beosztása? Ilyenkor mennyivel több a baleset és a tűz?! Milyen esetekhez hívják őket?! „Ez a nap erről szól!” ??? Annak, aki ilyet mond, dolgoznia kéne ezen a napon egy ilyen munkakörben! Vajon, akkor is ezt mondaná???

Tényleg így kell lennie???

Szerintem lehetne másképp… csak egy kis odafigyelés…

Nem bántott meg senki semmilyen hozzászólásával. Attól még fáj a lelkem kicsit. Azért, mert sajnos erre tart a világ…

Totális önzés, közöny, érdektelenség, a másikra való mutogatás és ismeretlenül vádaskodni. Mert valahol bizony még olyan hozzászólást is olvastam, hogy: Nem létezik, hogy ennyi kutya elszökjön otthonról! Biztos sokan ilyenkor szabadulnak meg a fölöslegessé vált ebtől!

Szóval nem a szilveszteri Tűzijátékról és a kutyatartók harcáról szól ez az írás, hanem, hogy szörnyű belegondolni hová tart ilyen felfogással az ember?!

Mert ezek sajnos más bejegyzések hozzászólásaiban is megfigyelhetőek!

Ez a poszt csupán egy példa!

Bizonyára igaza van annak is aki azt fogja mondani: Teljesen fölösleges bármi, úgyis mindenki azt csinál amit akar.

Igaz.

Mindenki azt csinál amit akar.

De belegondolt valaki is abba, mi történik, ha mindenki úgy csinálja azt amit akar, hogy egy kicsit sem figyel a másikra? Szerintem nagyon kevesen.

Más akkor sem tér észhez, ha már a saját bőrén tapasztalja azt a hozzáállást, amit ő tanúsít mások iránt.

„Úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak!”

Amit elvársz másoktól, azt tedd meg te is! Elvárod, hogy megértse a te álláspontodat? Akkor te is értsd meg az övét!

Nem tudom hányan fogják olvasni ezt a Blog-bejegyzésemet… Csupán annyit szeretnék, ha nem pattanna ki a félreértelmezéséből egymásra mutogató, köpködő komment-csata.

Azt javaslom: Csak szépen gondolkozzon el magában rajta mindenki.