Mikor eljönnek ezek a napok, amikor valakiknek vagy valaminek a napja van, mindig eszembe jutnak középiskolai testnevelés tanárom szavai.
Órán, amikor szusszantunk egyet, szóbajött a Nőnap, mert pont az nap volt. A tanárunk pedig azt mondta, hogy ő egy értelmetlen dolognak tartja. És milyen igaza volt! Első hallásra talán felháborodik az ember a szavain, de amikor elmondta, hogy miért is... teljesen igazat adtam neki! Csak kikerekedett a szemünk, amikor még azt is hozzátette, hogy ő megfordítaná. Ezen az egy napon mondják el mindennek a nőket stb. aztán a többi napon meg becsüljék meg őket. Szóval ne csak azon az egy napon kapjon észbe az ember.
És ez szerintem rávetíthető minden ilyen napra.
Anyák napja... nőnap... gyereknap... valentin nap... és a többi ilyen.
Nőnap... azon az egy napon az emberek 80% rohan virágot venni, eszébe jut, hogy a mellette élő nőnek mennyit köszönhetett az élete során...
Anyák napja... azon az egy napon szintén rohannak virág+bonbon combóért, hosszú idő után végre újra kap ölelést az anyuka, akit lehet addig fel sem hívtak a gyerekei, még annyira sem: "Hogy vagy? Mi újság van veled?"
Gyereknap... sok szülő azon az egy napon próbálja bepótolni azt a figyelmet, amit eddig meg kellett volna adnia. Jön az ajándék, vagy pénz... jobb esetben egy közös kirándulás, program...
Valentin nap... szintén egy kinevezett napnak kell emlékeztetnie az embert, hogy van valaki akit szeret? Akár barát, akár párkapcsolat...
Szóval, hogy van édesanyánk, édesapánk (szüleink), akiknek sokat köszönhetünk (vannak csúnya fájó kivételek, de most nem ezekről van szó) és sokszor észre sem vesszük. Az, hogy ott vannak a gyerekeink akik igenis megérdemlik és szomjazzák a figyelmünket, szeretetünket (pláne mikor még kicsik!) hogy ne a telefont nyomjuk a kezükbe, hanem labdázzunk és rajzoljunk velük... Aztán ott van mindenkinek a párja. Annak meg szintén természetesnek kéne lenni, hogy napi szinten figyeljünk oda egymásra. Apró ajándék... egy kis csoki... egyetlen szál virág... pici figyelmesség...
Azért elgondolkodik az ember azon, hogy ilyen ünnepekkor valódi érzelemből jön-e az a köszöntés, amikor az év többi napján teljesen mást kap, mást tapasztal...
No és ilyenkor szokott az jönni, amikor sokan azzal dobállóznak: "Mindenki azt kapja, amit megérdemel!" no meg "Ahogy nevelve lett a gyerek!"
Ezzel meg azért lehet vitatkozni, mert ennek nagyon sok árnyalata van!
Ezt a témát tovább boncolgatni, igen éles vitákat eredményezne.
Mert az igazságnak több oldala van, és nem is minden fekete meg fehér...
Szóval nekem ilyen xy-napokon ilyen gondolatok jutnak eszembe. És ezt nem azért írtam le, hogy bárki egymásnak essen véleménykülönbség miatt...
Ezek csak az én kósza gondolataim...
Én viszont ezt küldöm tiszta szívvel édesanyámnak, és nem csupán ezen az egy napon szoktam meghallgatni és megkönnyezni, mindazok ellenére, hogy azért sokszor voltak vitáink, és nézeteltéréseink. 💕
Mindenkinek további szép napot!