Nem is tudom mit mondhatnék... Talán csak annyit, ha meg akarsz ismerni, olvasd el a gondolataimat és láss a sorok közé.
Úgy döntöttem, hogy olykor kusza, zavaros, mindenféle érzelmektől fűtött őszinte gondolataimat leírom.
Nem mondom, hogy néha nem leszek magammal ellentmondásos, hiszen azt fogom mindig leírni ami éppen az adott pillanatban a fejemben van, amit akkor őszintén érzek és gondolok arról, amit leírok. Hiszen, igenis lehetnek helyzetek, amiket később bármilyen okból átértékel az ember. Attól még nem köpönyegforgató. Mert tegye a szívére a kezét az ember, hogy akár egyik percről a másikra változhat a véleményünk, az adott hangulatunktól függően, vagy mert lehiggadunk, esetleg valamiről több információt tudunk meg, vagy beszélünk valakivel, akinek a véleménye egy más nézőpontot tár elénk...
Pl. én gyerek és kamasz koromban is írtam naplót. Sok-sok ilyen füzetem van. Aztán ahogy hónapokkal, évekkel később bele-beleolvastam, megmosolyogtam magam. Nem csak felnőtt fejjel volt más véleményem sok helyzetről, amiket ott leírtam, néha már napokkal később.
Szóval, akit érdekel egy másik ember éppen aktuális gondolata erről-arról... annak jó olvasgatást kívánok.
És miért AZ ARANYKAPUN TÚL a blog neve?
Nagypapámtól kaptam egy csodálatos könyvet.
Ez volt a címe: Az Aranykapun túl
Abban volt egy versike, amit a mai napig tudok és nagyon megfogott.
Csikorogjon kulcs és zár, Aranykapu nyílj ki már!
Ott az Aranykapun túl, minden az öledbe hull.
Ott új élet virrad rád!
Ott az álom, valóság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése