Írtam már a dobomról, amivel félévszázados születésnapomra "leptem" meg magamat :)
Foglalkoztatott már a gondolat, akárhányszor a kezembe fogtam, vagy csak ránéztem, hogy jobban összekössem magam vele. Adni akartam hozzá magamból, a lelkemből. Késztetést éreztem, hogy benne legyen az én kezem munkája is. Hát megtettem!
Változott, és nem csupán küllemében. Fejlődött velem... több lett, mint egy "hangszer".
Változásának állomásai:
Ma már ilyen, az én utitársam, kísérőm:
Gyönyörű és különleges!
VálaszTörlésKöszönöm! Tényleg különleges.
Törlés