2018. június 2., szombat

MACI-mizéria margójára...


Nem is tudom, hol kezdjem?! Talán a legelején, ami tulajdonképpen úgy két évre nyúlik vissza!
Tél volt, és tornaóra keretén belül a gyerekeket a tanár elvitte szánkózni a Magtisztító melletti erdős, dombos részre. A lányom úgy jött haza, hogy ő bizony milyen nyomot látott! Nagy lelkesen le is rajzolta! Első körben a gyermeki fantáziájának tudtam be, mert bevallom egyáltalán nem volt számomra ismerős a nyom. Tudtam milyen a kutya nyoma, a farkasé, a patásoké és itt a felismerési tudományom be is határolódott. Ez a nyom nekem túl nagy volt, és zavart, hogy öt ujjat rajzolt hozzá. Mivel erősködött, hogy formára és méretre is olyan volt, így lefényképeztem, és a google képkeresőbe feltöltve utána néztem. Eredményként kidobott nekem ilyen-olyan macik lábnyomait! Mondanom sem kell, hogy ledöbbentem. Még mindig hihetetlennek tartottam, de már nem hagyott nyugodni. Megmutattam egy vadász ismerősömnek a nyomot, mire ő azonnal rávágta: medve.
Még mindig szkeptikus voltam! Kálban? Medve? Aztán ő elmagyarázta, hogy nagyon is lehetséges, hiszen a maci elég nagy területet jár be, a szomszédos megyében már tartanak nyilván – nem áttévedő egyedeket, hanem ott élőket! –, így onnan, simán átruccanhatnak.
Na, én azonnal osztottam a tudomásomra jutott infót, és akivel csak beszéltem (szülők, ismerősök) elmondtam mit látott a lányom és mire jutottam nyomozásom során. Mondtam, hogy véleményem szerint ne igazán menjenek oda szánkózni, és szerintem a gyerekeket se engedjék. Az arcokon inkább azt láttam: túl nagy a fantáziám…
Aztán a minap, ahogy edzésre ballagtunk a lányommal, hallottuk az autóból kiabált figyelmeztetést. Egymásra néztünk, nem igazán lepődtünk meg. Más érzés volt! Rögtön az robbant bennem: Na ugye, hogy nekünk volt igazunk!
Két éve láttam az arcokon a hitetlenséget… most ugyanazok arcán a döbbenetet. Volt, aki még emlékezett is a szavaimra, s amikor találkoztunk így szólt: „Tényleg! Te mondtad is! Emlékszem!”


Olvasom itt-ott, hallgatom a híreket, szakértők és civilek nyilatkozatait. Összepakolgatom a gondolataim meg az információk puzzle-darabkáit, és felmerülnek bennem a kérdések!
Elég fejlett technikával és eszközökkel rendelkező világban élünk! Nem értem miért nem lehetett már a macira rakni egy jeladós nyakörvet?! Simán lehetne vele követni merre jár és kell-e terelgetni valamerre, mert éppen lakott terület közelében bóklászik…
Érthető az emberek riadalma, akik nincsenek hozzászokva az ilyen „szomszédhoz”. Nem is lehet hibáztatni senkit, hogy ijedtében esetleg nem helyesen reagál le egy medvével való találkozást. Tegye a szívére a kezét mindenki! Mert tuti senki nem tudja előre, hogy mit tenne egy ilyen szituációban!
Olvasom néhol, hogy azt javasolják: „Le kell feküdni és nyakra tenni a kezet”
A medve mindenevő, dögevő is. Minek nézünk ki hason fekve mozdulatlanul? És lám! Egy szakértő, aki napi szinten foglalkozik többek között medvékkel is, pont erre figyelmeztet egy riportban!
Hát akkor hogyan is várható el egy olyan laikustól helyes viselkedés, aki sem az iskolapadban nem tanult ilyenről, sem tapasztalata sincs, s olyan tanácsokat hall, olvas, amik ütik egymást.
Szóval felmerül bennem:
Hazai állatkertekben is végeznek műtétet nagyobb ragadozókon, és altató lövedékkel kábítják el őket! Tehát van erre szakember! Tudom, hogy veszélyes az állatra (gyakran nézem a NatGeo-t) de az is veszélyes, hogy gyakorlatilag ember és maci rémüldöznek egymástól és mindkét fél reakciója kiszámíthatatlan ilyen esetben!
Azt is olvastam, hogy nagyon rövid időn belül kiérkeznek a szakemberek, ha hívják a 112-őt. Ha így van, akkor mégis miért nem találják? Hogyan csúszik ki a kezük közül minduntalan? Mert ezt is olvastam már.
Tényleg nem tudnak semmi konkrét intézkedést felmutatni azok, akiknek ez a hatáskörük lenne. Gipszminta a lábnyomáról, DNS vétel a bundájából…  nem kérdőjelezem meg ezek hasznosságát, de ezekkel nem védik meg se a macit, se a rémült lakosságot egymástól.
Nem lehet ilyenkor összefogni? Rendelkezésre bocsátani egy mezőgazdasági helikoptert, egy olyan teamet, akik már végeztek ilyen altatást, elkábítást… nincs sehol egy jeladós nyakörv?
Hiszen itt nem 500 medvéről van szó… hanem egyről. Vagyis 5-6, mivel egy riportban az is elhangzott, hogy kb. ennyi van itt kis hazánkban. Nem lehetne mindet ellátni ilyennel? Tudnák is pontosan hányan vannak, és éppen merre járnak!
Lehet, nem használok megfelelő szakszavakat, és inkább a laikusok táborához tarozom, mert nekem nincs a medvével kapcsolatban semmi személyes tapasztalatom sem. Csupán leírtam a gondolataimat, a véleményemet a tudomásomra jutott információk alapján.
Több mint valószínű, hogy most sem fog rá figyelni senki és nem is fog számítani sem, ugyanúgy, mint 2 évvel ezelőtt…
Azért remélem, hogy fognak valami érdembeli intézkedést is tenni azok, akiknek ez módjában áll, mielőtt tragédia nem történik.


2 megjegyzés:

  1. Még egy blog, amit te írsz :) <3 De jó!
    Amúgy szegény maciról én is hallottam pár napja a hírekben, főleg hogy nem messze kószált attól a várostól, ahol én élek. De remélem azóta már befogták és nem érte baj...Fura, hogy az erdei állatok, úgy mint róka, őz és most a medve is, egyre gyakrabban bukkannak fel városokban, vagy falvakban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen :) Ez amolyan elmélkedős, gondolkodós, filozofálgatós... no meg egyes dolgokról az én saját véleményem :)
      Örülök ha tetszik! :) Köszönöm!
      A vadállatok miért merészkednek be a lakott területre? Mert elvesszük az életterüket... az élelmüket. Szétdobáljuk a szemetünket, ezzel svédasztalt rakva az utcára a mindenevő erdei állatoknak. És lassan nem félnek tőlünk... hozánk szoknak, hiszen tulajdonképpen nem ők merészkedtek hozzánk egyre közelebb, hanem mi hozzájuk, azzal hogy elcsipegetünk az élőhelyükből a saját magunk számára...

      Törlés